Erózió által veszélyeztetett területek

Hegy- és dombvidéki területeink jellegzetessége, hogy a vízgyűjtő felső, beépítésre már kevésbé alkalmas meredekebb része vagy erdősített vagy, mezőgazdasági művelés alatt áll vagy a korábbi fogalommal élve zártkerti terület. Ezekre a terültekre hullott csapadék az intenzitástól, a lejtésviszonyoktól és a területhasználattól függően különböző mértékű víz- és hordalékterhelést jelent a települések, beépített területek számára. A felsorolt adottságok együttesen meghatározzák az adott terület, vízgyűjtő erózió általi veszélyeztetettségének mértékét, aminek ismerete - kiegészítve az utóbbi 15-20 év intenzív csapadékeseményeinek hatására fellépett vízkáresemények tapasztataival - lehetőséget adott arra, hogy a dombvidéki településeket az alábbi kategóriákba soroljuk a veszélyeztetettség mértéke szerint.

Erózió által

• nem veszélyeztetetett
• mérsékelten veszélyeztetett
• közepesen veszélyeztetett, valamint
• erősen veszélyeztetett

települések.

Az erózió mértékének csökkentésére legalkalmasabb a vízgyűjtőrendezés. A természeti adottságok - domborzati viszonyok, talajtani adottságok,  kitettség, csapadék - ismeretében meghatározott területhasználattal és a szükséges műszaki létesítmények kiépítésével talajlepusztulás mértéke, a települések víz- és hordalékterhelése jelentősen csökkenthető. A megfelelő területhasználat főbb eszközei: művelési ágak elrendezése, erdősítés, talajvédő gyepesítés, szintvonalas talajművelés, talajvédő agrotechnika, megfelelő növényi borítottság. A víz rendezett elvezetését és a hordalék megfogását biztosító főbb létesítmények: vízelvezető árkok, övárkok, vízmosáskötő-gátak, hordalékfogók, sankolóterek, tározók.

 Forrás: Önkormányati vízügyi kézikönyv