Nagy tavaink, tározóink, holtágaink vízjárásának bemutatása
Három nagy tavunk (Balaton, Fertő-tó, Velencei-tó) kis vízgyűjtőjű. A beömlő vízfolyások vizeit tárolják. Fölös vizeik leeresztése szabályozott módon, zsilipeken át történik.
A Balaton legnagyobb táplálója a Zala, de ezen kívül 30 állandó és 20 időszakos vízfolyás is táplálja a tavat. Ez utóbbiak az északi partról 4, a déliről 3 m3/s vízmennyiséget szállítanak átlagosan a tóba. A Balaton vízfeleslegét levezető Sión maximálisan 80 m3 /s vízmennyiség bocsátható le. A tó vízjátéka 70?100 cm vízálláshatárok között szabályozható, a közepes vízálláshoz tartozó víztükörfelület 588,5 km2, az ehhez tartozó víztérfogat 1978 km3, az átlagos vízmélység pedig 3,4 méter.
A Velencei-tó már több alkalommal kiszáradt, vízkészletét ma a Császár-vízre, mint legfőbb tápláló vízfolyásra épített két tározó tó (Zámolyi: 4,5 millió m3, Pátkai: 7,9 millió m3) és a Dinnyés-Kajtori-csatorna biztosítja. Szabályozott vízjátéka 20 cm. A 26 km2 felületű tó igen sekély, átlagos vízmélysége 1,1 m, de maximális vízmélysége is csak 2,2 m. A mintegy 600 km2-es vízgyűjtő területről érkező vizek a tóban 36 millió m3-es térfogatot töltenek ki.
A Velencei tó (Fotó: VKKI)
A Fertő-tó 292 km2-es összfelületének 88,5%-a osztrák területre esik, vízszintje az elmúlt években megfelelően szabályozhatóvá vált. A tavat tápláló két legnagyobb vízfolyás a Wulka- és a Rákos-patak, de rajtuk kívül néhány időszakos vízfolyás is táplálja a tavat, és nem elhanyagolható a felszín alatti hozzáfolyás sem. A tó felesleges vizét a Hansági-főcsatorna vezeti le. Teljes vízgyűjtő területe 1383 km2, térfogata 263 millió in3, melyhez igen sekély - átlagosan 0,9 méteres - vízmélység tartozik.
Magyarországon különböző vízgazdálkodási célok érdekében létesültek a víztározók. Ezek elsősorban vízellátási, halgazdasági, energiatermelési, árvízvédelmi és öntözési célok, de fontosak a tározók a hajózás, az üdülés és a vízisportok tekintetében is. A legjelentősebbek közül kiemelendő a Tisza-tó (Kiskörei-víztározó), ahol a széles hullámtéren 300 millió m víz tározható. Különleges kategóriája a tározóknak az árvízvédelmi
szükségtározó, amely olyan - műszaki létesítmények kiépítésével tározásra alkalmassá tett - terület, amelynek igénybevételére csak rendkívüli helyzetben, nagyobb károk és árvízkatasztrófa elhárítása érdekében kerülhet sor. Egyébként a tározásra szolgáló terület alapvetö rendeltetésének (mező- vagy erdőgazdálkodás) megfelel. A szükségtározás célja az árhullám szállította vízmennyiség egy részének átmeneti visszatartása és ezzel az árhullám tetőzési magasságának csökkentése. Hazánkban elsősorban a Körösökön létesítettek ilyen céllal tározókat (Mályvádi-, Mérgesi-, Kutasmelyek össztérfogata eléri a 200 millió m3-t.
Ugyancsak az állóvizek kategóriájába sorolhatjuk a holtágakat, melyek hasznosíthatósága egyre inkább előtérbe kerül. Itt a legnagyobb probléma a holtágak - mint halott vizek - élővé tétele, amit a frissvíz-bevezetés biztosításával és a fölösleges vizek, elvezetésével lehet kiküszöbölni. Erre a megoldásra az egyik legkiemelkedőbb példa a Körős Szarvas- Békésszentandrási holtága.
Dr. Goda Péter (2009.10.20.)
