Folyóink

Vízjárás, műszaki hidrológia

Hazai folyóink vízjárásának bemutatására azt a rendet követjük, hogy az ország fővízfolyásai (Duna, Tisza) mentén haladva sorra vesszük a csatlakozó mellékfolyókat. Ez lehetővé teszi az egyes tájegységek elhatárolását. Hazánk vízrajzi helyzetére az a legjellemzőbb, hogy valamennyi jelentősebb vízfolyásunk külföldön ered, vízjárásuk alakulásában a határainkon túl kialakult hidrometeorológiai események a döntőek.

A Duna

A Duna Közép-Európa legnagyobb folyója, Magyarország valamennyi vízfolyásának befogadója. Mohácsi határszelvényében a vízgyűjtő terület nagysága 209 400 km2, melyből 39 000 km2 a magyar terület. Teljes hossza 2888 km, melyből 417 km található magyar területen. A vízszín esése a Felső-Dunán Pozsonytól Bősig igen nagy: 30-40 cm/km, Gönyű és az Ipoly-torok között 8-12 cm/km, innen Paksig 7-10 cm/km, Paks alatt KB 5 cm/km. A folyó vizének sebessége - ezeknek az eséseknek megfelelően - a vízfolyás mentén lefelé csökken, és így ugyancsak csökken a szállított hordalék szemnagysága is. Kisvíz idején a folyó sodorvonalában 3-6 méter vízmélység alakul ki, árvíz idején a legnagyobb vízmélység a 15-20 métert is megközelíti. A Duna árvizei viszonylag gyors lefutásúak. A forrásvidéken kialakuló árhullámok 2-9 nap érik el az országot, 7-10 nap alatt hagyják el a déli határt, ás legfeljebb három hét alatt elérik a tengert. A Duna osztrák területi szakaszán az Inn ás az Alpok egyéb foly jekitékenyebb szerepet játszanak a vízjárásban, mint maga a fő Duna-ág. Rajka fölött a Dunán kétféle árvíz jelentkezik. Az egyik a tavaszi, amelyben a bal oldali vízgyűjtő területen elolvadt hó talál lefolyást, és itt folyik le a jobb oldali vízgyűjtő alacsonyabb hegyeinek elolvadt hava is. A kettő közül ez az árvíz a kisebb magasságú, bár - ha erős tavaszi esők is esnek - a tavaszi árvíz is jelentékeny lehet. Egy-egy tavaszi árhullám akkor ér el kivételes magasságot, ha helyenként feltorlódik a jég, és ez okoz visszaduzzasztást. A Duna második - és méretére nézve nagyobb - árvize nyáron, rendszerint júliusban vagy augusztusban szokott jelentkezni.

A Duna hazai mellékvízfolyásai

A Tisza

A Tisza Magyarország második legnagyobb folyója. Hazánkba lépése helyén víz- gyűjtő területe 9707 km2, ami a déli országhatárig 139 078 km2-re, a Dunába őmlésig 157 200 km2-re növekszik. A Tisza teljes vízgyűjtőjének 29,9%-a jut Magyarországra. Teljes hossza 804 km, melyből 600 km a magyar szakasz. A Tisza felső, hegyvidéki szakaszának jelentős esése az Alföldön csökken, és a folyó itt jellegzetesen síksági vízfolyásként halad tovább. A nagyvizek - néhány rövid, magasparttal szegélyezett szakasz kivételével -  a változó szélességű hullámteret elöntve, töltések között vonulnak le. A Tisza vízkészlete a hazai vízgazdálkodás kulcsa. E folyóból ágaznak ki a hazai viszonyok között legnagyobb felhasználók vízkivételei: a 60 m3/s vízemésztésű Keleti-főcsatorna és a 82 m3/s vizet elvezető Nagykunsági- főcsatorna. A Tisza jellemző vízhozamai 60 és 4400 m3/s között váltakoznak. A folyó esésviszonyait a három meglévő duzzasztómű - a tiszalöki, a kiskörei és a jugoszláv területen lévő törökbecsei - erősen befolyásolja. A zöldár levonulási ideje március-június között a leggyakoribb, de árhullám kialakulására Gyakorlatilag az egész év folyamán lehet számítani.

A Tisza mellékfolyóinak legjellemzőbb hidrológiai adatai

Dr. Goda Péter 1991

 

181 olvasás