Vízfolyások

A felszínre hulló csapadéknak a nehézségi erő hatására összegyűlt hányadát szállító és a forrásokkal táplált természetes térszíni alakulatokat vízfolyásnak nevezzük.

A vízfolyásokat jellegük, a szállított víz mennyisége, valamint medrük mérete alapján többféle névvel illetik. A torda a magas hegyvidékek mély szakadékja, amely több vízmosás időszakosan felgyülemlő vizét szállítja általában sok hordalékkal. A torrens (vadpatak) átmenet a torda ás az állandó vízfolyás között. Száraz időszakban is van hozama, de záporok, hóolvadások idején több százszorosára is emelkedhet a vízszállítása. Általában sziklás terepfelszín a vízgyűjtője, ezért kevesebb hordalékot szállít. A csermely vagy csermő e két említett típus átmenete, nehezen behatárolható jelleggel. Hívják az időszakonként mind hegy-, mind dombvidéken vizet szállító, alacsonyabb rendű vízfolyás-alakzatokat horhónak, horhosnak, vápának is.

Síkvidék természetes vízfeleslegét levezető vízfolyások az erek, kis eséssel, meanderező mederrel. Domb- és hegyvidék állandó jellegű vízfolyásai a patakok, melyeket a helyileg különböző vízhozamértékektől függően - általában 1000 km2 vízgyűjtő esetében - neveznek magasabb rendű kifejezéssel folyónak (a Duna és a Tisza mellékfolyói s maga a Tisza is) és folyamnak (pl. Duna). A vízfolyások esésviszonyai a forrásvidéktől a torkolatig terjedő szaka-szon alapvetően a vízszállítással fordítottan változnak. Igazodik az esések alakulásához a völgyek prolilja is. Három fő szakasz különíthető el. Felső szakasz: nagy esés (>5%), keskeny, eróziós völgy. Középső szakasz: kisebb esés, szélesebb, de még kimosással keletkezett völgy. Alsó szakasz: gyenge esés, széles, kiterjedt feltöltődés. Az ismertetett vízfolyás-szakaszjelleg tisztán csak kisebb folyók esetébe ismerhető föl. Nagy vízrendszerrel rendelkező folyóknál, folyamoknál a szakaszok váltakozásában visszalépés is lehet, ami a különböző, felépítésű vidékek változásával függ össze. (Dr. Goda Péter, 1991)

Patak

Természetes és mesterséges vízfolyások

Természetesnek tekintik azokat a vízfolyásokat, melyeket még nem ért jelentős ember beavatkozás. A vízfolyásokat formáló tényezők hirtelen változása nyomán bekövetkező átalakulást elfajulásnak nevezik.

A vízhozam változása alapján megkülönböztetnek állandó és időszakos vízfolyásokat. Az időszakos vízfolyások tovább csoportosíthatók száraz periódusaik időtartama alapján.

Mesterséges vízfolyások

Ha jelentős műszaki beavatkozássokkal megakadályozzák egy vízfolyás természetes vízfolyásokra jellemző változását mesterséges vízfolyásokról beszélünk. Ide sorolható Európa folyóinak jelentős hányada.

A műszaki beavatkozás mértéke szerint megkülöböztetünk szabályozott vízfolyásokat, csatornázott folyókat és mesterséges csatornákat. A szabályozott vízfolyásokon egyebek mellett tározók, hordalékfogók a szabályozás eszközei.A csatornázott folyókon egyenletes természetes vízszintet érnek el egymáshoz kapcsolódó vízlépcsők segítségével. A mesterséges csatornák létesítésének számos célja lehet: árvízvédelem (árapasztás) hajózási útvonal, vízierő hasznosítása, a vízkészletek átvezetése a vízbe gazdag területekről a vízben szegényebb területekre. (Dr. Goda Péter, 1991 nyomán)

A Keleti-főcsatorna

(2009.10.20.)