Ismerettár: Hidrológiai áttekintés

Magyarország teljes egészében a Duna vízgyűjtőjén helyezkedik el. Területét, mely

93 031 km², a Kárpátok hegykoszorúja övezi. Az ország morfológiailag három területtípusra osztható:

• a síkvidéki jellegű Alföldre és Kisalföldre (ezek területe kb. 40 000 km²),
• a dunántúli dombságra és
• a DNY-ÉK csapásirányú Dunántúli és Északi-Középhegységre, valamint önálló szigethegységekre.

Az átlagos tengerszint feletti magasság 100 méter. Az ország területének mindössze 1 %-a emelkedik 500 méter fölé. Az alföldek és a dunántúli dombság többszáz, néhol két-háromezer méter vastagságú törmelékes üledékekből épül fel; a hegyek magmás, vulkánikus és karsztos felépítésűek.

Magyarország a mérsékelt éghajlati övezetbe tartozik. Erős kontinentális hatás alatt áll, de időnként az óceáni és a mediterrán hatások is érvényesülnek. Ezért a hosszabb távú időjárás-előrejelzések nagyon bizonytalanok.

A csapadék évi összege a síkvidéki területeken - sokévi átlagban - 500-600 mm, a dombvidéki és hegyvidéki területeken 600-800 mm, az ország DNY-i részén 800 mm-nél több A csapadék évi összegének szélsőértékei: 300 mm és 1500 mm. A csapadék az éven belül többé-kevésbé egyenletesen oszlik el. Általában a nyári csapadékmaximum és egy másodlagos őszi csapadékmaximum jellemző, de nagyok az ingadozások. A tél viszonylag csapadékszegény, néha azonban vastag (0,5-1,0 m) hótakaró is kialakulhat. A vegetációs időszakban a leginkább szárazságra hajlamos hónap a július és az augusztus. Nyáron az Alföldön kivételesen 30-50 napos gyakorlatilag csapadékmentes időszak is előfordulhat. A csapadék évi összegének hosszú adatsorai periódikus ingadozást és mérsékelten csökkenő trendet mutatnak.

Magyarországon az évi középhőmérséklet rendszerint 9-11 C közötti. A napfénytartam átlagosan évi 2000 óra. A lehetséges párolgás (potenciális evapotranspiráció) évi összegének országos átlaga 800-1200 mm között ingadozik. A szabad vízfelület párolgása hasonló mértékű. A tényleges területi párolgást modellszámításokkal határozzák meg. Éves értéke országos átlagban 490-640 mm között ingadozik.

A csapadék- és hőmérsékleti adatokból számított ⁽²⁾aszályossági index értékei 1990-94 között az évszázad legaszályosabb periódusát jelzik.

Magyarország két meghatározó jelentőségű vízfolyása a Duna és a Tisza. A köztük lévő vízválasztó a folyók hálózatát két különálló részre osztja. A Duna magyarországi szakaszának hossza 417 km (1433-1850 fkm), melyből 142 km magyar-szlovák határfolyó. A Duna jelentősebb jobb parti mellékfolyói a Rába és a déli országhatárt alkotó Dráva, melynek torkolata már Horvátország területén van. Jelentősebb bal parti mellékfolyó az ugyancsak országhatárt alkotó Ipoly. (A Vág és a Garam folyó Szlovákia területén torkolik a Dunába.)

A Tisza magyarországi szakaszának hossza 596 km (159 - 755 fkm), melyből 52 km határfolyó. A Tisza jelentősebb jobb parti mellékfolyói a Bodrog, a Sajó (mely a Bódva és a Hernád vizét veszi fel) és a Zagyva, a bal parti mellékfolyók a Túr, a Szamos, a Kraszna, a Hármas-Körös (mely a Berettyó, a Sebes-, a Fekete- és a Fehér-Köröst egyesíti), végül a Maros, melynek egy szakasza határfolyó.

A magyarországi folyóhálózat teljes hossza 2417 km, a kisvízfolyások üsszes hossza 26400 km. A síkvidéki területeket mesterséges vízelvezető

Az országba belépő vízfolyások átlagos hozama összesen 114 km³/év, az országot elhagyóké 120 km³/év, tehát az országon belül keletkező vízkészlet mindössze 6 km³/év. Ez a lakosság lélekszámára vetítve 600 m³/év, ami európai viszonylatban rendkívül kevés, az ország ilyen szempontból kiszolgáltatott helyzetét jelzi.

A folyók jégviszonyainak néhány jellemző adata 1961-80 között: a Dunán Mohácsnál az álló jég átlagos időtartama 8 nap, a zajló jég és az álló jég együttes időtartama 24 nap. A Tiszán Szegednél ugyanezen jellemzők 19 nap, illetve 27 nap. A kisebb folyókon a jeges napok száma az előzőknél általában nagyobb.

A folyók lebegtetett hordalékának közepes töménysége 1961-70 között: a Dunáé Nagymarosnál 76 g/m³, a Tiszáé Tivadarnál 74 g/m³, Szegednél 384 g/m³, a Szamosé Csengernél 432 g/m³, a Sebes-Körösé Körösszakálnál 65 g/m³. Jelentősebb görgetett hordalékot a Duna és a Tisza magyarországi felső szakasza, valamint a Sajó és a Hernád szállít.

Magyarország állóvizei közül kiemelkedően a Balaton a legnagyobb jelentőségű. Területe 513 km², az átlagos vízmélység 3,14 m. A víz hőmérséklete nyáron 20-25 C. A Velencei-tó 26 km² kiterjedésű, a Fertő-tónak csak 1/10-e tartozik Magyarországhoz. E tavak a Balatonnál is sekélyebbek. Az 1 km²-nél nagyobb tavak száma mintegy 200. Az ún. Tisza-tó tulajdonképpen egy hullámtéri tározó a Tisza kiskörei vízlépcsője fölött. Területe 60 km². A folyók holtmedrei főként a Tiszát és mellékfolyóit kísérik. Számuk kb. 400. Nagyságuk ritkán haladja meg az 1 km²-t.

A síkvidéki területek sajátos magyar jelensége a ⁾belvíz, mely időszakosan (főként télvégén - koratavasszal) majdnem minden évben megjelenik, s kivételesen hatalmas területeket (1000-3000 km²-t) borít el.

A felszín alatti vizeket Magyarországon az alábbi csoportosítás szerint szokás tárgyalni:

• partiszűrésű vizek,
• talajvizek,
• rétegvizek
• karsztvizek.

A partiszűrésű vizek átmenetet alkotnak a felszíni és a felszín alatti vizek között. A legjelentősebb ilyen vízkészletek a Duna, a Rába, a Dráva, az Ipoly, a Sajó és a Hernád folyók mellett vannak.

Talajvíznek az első vízadó réteg feletti vizet nevezik. Élesen nem választható el a rétegvíztől, általában kb. 30-50 méter mélységnél van a határvonal. A talajvízszintet - a VITUKI Rt. irányításával - 1560 törzsállomáson mérik a vízügyi igazgatóságok. A mérések kezdete az 1930-as évekre nyúlik vissza. A talajvízszint átlagos terep alatti mélysége a síkvidéki terület nagy részén 2-6 m között van. Az Alföld hátsági jellegű területein, különösen a Duna-Tisza közi hátságon, 15-20 éve határozott talajvízszint-süllyedés tapasztalható, melynek mértéke 0,1-0,2 m/év. Oka: a rendkívül hosszú száraz periódus, s különféle emberi tevékenységek, legfőképp a rétegvizek erőteljes kitermelése.

A rétegvizek a néhol 2000 métert is meghaladó vastagságú rétegzett, szemcsés, törmelékes üledékekben helyezkednek el. Utánpótlódásukat a talajvízből kapják. A rétegvizek szintjét, ill. nyomását, a vízügyi szolgálat által kezelt 280, és a Magyar Állami Földtani Intézethez tartozó 100 kútban mérik, - az 1970-es évek eleje óta. A rétegvíznyomások a mérések kezdete óta - az erőteljes víztermelés következtében - 0,1-0,3 m/év csökkenést mutatnak, ami csak az 1980-as évek végén állt meg, ugyanis a víztermelés mérséklődött.

A karsztvizek főként a Dunántúli középhegységben vannak. A karsztos területek kiterjedése kb. 2000 km². Az országos karsztvízszint-észlelő hálózat 242 kútból áll. A kartsztvízszintek a túltermelés és az ásványi anyagok bányászata következtében.