Magyarország árvízi veszélyezetettségét a folyók vízjárása (a nagyvizek gyakorisága, az árvíz időtartama, a mellékfolyók árvízeinek egyidejűsége), az ártér nagysága, az ott élő emberek száma és a bekövetkeztethető károk határozzák meg. Folyóink nagy része szélsőségesen ingadozó vízjárású. Árvíz idején a vízhozamok Dunán 10-20-, a Tiszán 60-80-, a Körösökön 400-800-szorosát is elérhetik a kisvizes időszakokban szállított vízmennyiségnek. A vízgyűjtők elhelyezkedés és a csapadék tér- és időbeli eloszlása miatt folyóinkon az év szinte bármely időszakában lehet árvíz. Leggyakoribb a hóolvadásból származó tavaszi, és a csapadékmaximumok okozta nyár eleji árvíz, az un. zöldár.
Az árvízvédelmi műveket átlagosan a 100 évenként előforduló rekord magasságú árvizek levezetésére építik ki. Kivételt képez Budapest, Győr és Szeged, ahol a megfelelő biztonság érdekében az 1000 évente előforduló, számított árvízszintre javasolt a művek kiépítése.
Az árvízvédelmi rendszert a folyók mentén épített árvízvédelmi töltések - védvonalak képezik. A védelmi rendszer kiépítése önmagában még nem elegendő az árvizek elleni védekezéshez. Ahhoz, hogy az árhullámokat a gátak között tudjuk tartani szükséges még.
- Jól működő szervezet végezze a védekezési munkálatokat
- Rendelkezésre álljanak a megfelelő védelmi eszközök és anyagok
- Pontos árvízi előjelezés segítse a védekezést
A védekezési munkálatokat az állami főműveken a Vízügyi Szolgálat végzi. A védelmi eszközöket és anyagokat jól felszerelt védelmi raktárakban előírás szerinti mennyiségben tárolják. Az árvízi előrejelzés során a Vizügyi Szolgálat megadja a várható árvíz tetőző vízállásának időpontját és a tetőzés magasságát, az apadás ütemét. Árvízmentes időszakban - úgynevezett "békeidőben" - a védvonalak folyamatos ellenőrzés mellett el kell végezni a rendszeres karbantartási munkáit. Az árvíz során keletkezett rongálódásokat az árvíz levonulása után azonnal helyre kell állítani, és pótolni kell a felhasznált védelmi anyagokat, eszközöket.
Az 1998. novembere - 2001. márciusa között levonult négy rendkívüli tiszai árvíz, valamint a 2002. augusztusi dunai árvíz igen komoly védekezési helyzet elé állított több olyan települést, amelyet addig árvíz közvetlenül nem veszélyeztetett.
Árvízcsúcsok növekedése a Tiszán
Az elmúlt öt év árvizei nyílt ártéren és/ vagy magaparton lévő településeket is veszélyeztetett. Az elmúlt öt év árvizei nyílt ártéren és/vagy magas parton lévő településeket is veszélyeztettek. Az ár ideje alatt ideiglenes védművek (körtöltés, nyúlgát) épültek. Az árvizeket követően, állami költségvetésből végleges árvízvédelmi művek létesültek a települések védelmére ott, ahol ez indokolt volt. A nyílt ártéri védekezésre és védműépítésre jó példa volt a Bodrog jobparti településeinek sora: Bodrogkeresztúr, Bodrogkisújfalud, Szegi, Olaszliszka, Vámosújfalu, Sárazsadány, Bodrogolaszi, Sárospatak.
Magas parton történő árvíz elleni védekezés folyt, pl. a közép-tiszai Nagyréven, ahol a 2000. évi védekezési munkák során komoly védekezési munkákat kellett végezni a település egy részének megmentése érdekében.
Árhullámok tartóssága napokban, egy évre vonatkoztatva a Tiszán Szegednél 1981. és 2006. között
Árhullámok tartóssága napokban, egy évre vonatkoztatva a Tiszán Szolnoknál 1981. és 2006. között
A 2002. évi Dunai árvíz a magyarországi felső szakaszon (Rajka-Budapest) minden eddigi legnagyobb vízállást, ezért néhány töltéssel megvédett közvetlen veszélybe került, pl. Mecsér, Dunaszentpál, Tát. Hasonló de nem ilyen mértékű helyzet alakult ki a Duna középső és alsó szakaszán is, ahol néhány önkormányzat (Ercsi, Báta mélyen fekvő részeit ideiglenes művekkel kellett bevédeni.
Forrás: Önkormányzati Vízügyi Kézikönyv (szöveg)
(2009.10.22.)
