A vízkészlet-gazdálkodás fogalma

Vízkészletnek a társadalom számára hozzáférhető és igénybe vehető vizeket tekintjük.

A vízkészlettel való gazdálkodás alatt ma már nem csak a gazdasági célú felhasználók közötti elosztást értjük, hanem a vízkörforgás elemei közötti arányok figyelembe vételét, az ökológiai igények kielégítését, és a lehető legtöbb természeti és társadalmi kölcsönhatás szerinti szabályozást a vízgyűjtő egész területén.  

A vízkészletek fajtái

A hazai vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban két fő egysége bontjuk  vízkészletet: felszíni és felszín alatti vizekre.

Felszíni vizek:

• Állóvizek: természetes tavak, holtágak, vízállásos területek, mesterséges tavak, tározók, bányatavak
• Vízfolyások: folyamok, folyók, kisvízfolyások, időszakos vízfolyások
• Csatornák: belvíz-, csapadékvíz-, szennyvíz-, öntözővíz-csatornák, stb.

Felszín alatti vizek

• Talajvíz
• Rétegvíz: hideg rétegvíz, meleg rétegvíz, (termál-, gyógyvíz)
• Karszt és hasadék-víz: hideg karsztvíz, meleg karsztvíz (termál-, gyógyvíz)  

Mennyiségi viszonyok

Magyarország medence jellegéből következően a felszíni vízkészletek mindössze 4%-a keletkezik az ország határain belül.

Felhasználható vízkészletnek csak azt vízhozamot tekinthetjük, amely tartósan és nagy biztonsággal a kritikus nyári időszakban is kivehető a mederből.

A vízszegény és a vízbő időszakok közti kiegyenlítés eszköze a tározás mesterségesen kialakított tavakban, úgynevezett tározókban.

A vízfolyások kis- és nagyvízhozama közti arány a százszoros értéket is elérheti.  

Minőségi viszonyok

A Kárpát-medence nagy részét helyenként több ezer méter vastagságban kitöltő porózus szerkezetű (homokos, kavicsos) kőzetrétegekben a hézagokat nagy mennyiségű víz, az un. rétegvíz tölti ki. Kisebb tömegű, de természetes tisztaságánál fogva nagy értéket képvisel a mészkőrétegekben tárolódó karsztvíz.

A felszínhez közelebb a talajvizet találjuk, amely összefüggő homokos rétegek esetén közvetlen kapcsolatban áll az alatta elhelyezkedő rétegvízzel.

A kavicsos medrű folyók parti sávjában helyezkedik el a parti szűrés víz . Felszín alatti helyzetét tekintve  talajvízzel egyező, azonban azzal ellentétben nem a csapadék, hanem a közvetlenül a folyó táplálja. A kavics természetes szűrő hatásának köszönhetően igen értékes ivóvízbázis.

Mivel az ország ivóvíz felhasználása túlnyomóan felszín alatti vizekből történik, védelmük fokozott figyelmet igényel.

Az ország ivóvíztermelésének harmadát adó rétegvizek nem minidig felelnek meg az egészségügyi előírásoknak, mivel a tároló kőzetből származó kémia anyagokkal (vas, mangán, arzén) szennyeződhetnek. Ezeknek az anyagoknak az eltávolítása technikailag megoldott, azonban a vízkezelés növeli az előállítás költségeit.  

Tulajdonosi viszonyok

A felszíni vizek medrének tulajdonosa lehet az állam vagy az önkormányzat (illetve egy érdekelt esetében a meder magántulajdonban van.)

A mederben lévő vízkészlet hasznosítása csak vízjogi engedély alapján lehetséges.

Az állam nem kizárólagos tulajdonában lévő vizek általában társulati kezelésben vannak, a vízi-társulatok emellett önkormányzati tulajdonú vizeket is kezelnek.

A felszín alatti vizek a tároló közettel együtt állami tulajdonban vannak. Hasznosításuk szintén vízjogi engedély alapján történik.  

A vízgyűjtő, mint a vízgazdálkodás alapja

A vízgazdálkodási feladatok összehangolásnak természetes területi egysége a vízgyűjtőterület. A vízgazdálkodás irányítói a vízgyűjtőt tekintik az igazgatás alapjának .  

Az integrált vízgazdálkodás elve

A vízgyűjtőn folytatott tevékenységek, azok vízigényének a vízkészletekkel és a hidrológiai folyamatokkal történő összehangolása térben és időben az integrált vízgazdálkodás lényege. Az integrált vízgazdálkodás legfontosabb eszköze a feltáró, elemző tervezés.  

Az EU Víz Keretirányelve

Az EU Víz Keretirányelve (2000. december 22) szerint meg kell akadályozni  vizek állapotának romlását, illetve meghatározott időn belül (általában 15 év alatt) el kell érni a vizek "jó állapotát" amely a természeteshez közeli ökológia állapotot és határértékek szerint szabályozott vízminőségi állapotot jelent. További fontos kritérium, a vízzel kapcsolatos szolgáltatások megtérülésének elve és a szennyező fizet elv betartása.

A Keretirányelv vízgyűjtő gazdálkodási terv kidolgozását írja elő 2009-ig. Magyarországnak a többi érdekelttel együtt a Duna vízgyűjtő tervét kell elkészíteni, majd az abban meghatározott feladatokat 2015-ig teljesíteni.  

A vízkészletek és a vízigények viszonya

A vízigények - a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmére is tekintettel - elsősorban a vízhasználat céljára még le nem kötött vízkészletekből elégíthetők ki.

A vízkészletek lekötése, "érkezési sorrendben"történik, és csak rendkívüli esetben lehetséges - szintén a törvényben meghatározott prioritás szerint - a már engedélyezett vízhasználat korlátozása egy új vagy más igény miatt.

Természetesen a vízkészletek végesek, ezért a jövőben egyre inkább szükség van az összes érdekelt által demokratikus keretek között elfogadott, koordinált elosztásra, illetve újraelosztásra.  

Vízmérleg

 A vízkészletek és vízhasználatok viszonyát, a pillanatnyi helyzetét a vízmérleg mutatja meg. A vízmérleg nem csak a vízjogi engedéllyel már lekötött gazdasági célú vízhasználatokat veszi figyelembe, hanem azt is, hogy a vízkészletek egy meghatározott részét a meder és környezete ökológia igénye szerint természetes állapotban kell fenntartani.  

Vízhasználatok

 A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 15§ hat vízhasználatot ismertet, és vízhiány esetére egyben a kielégítés sorrendjét is magadja.

• Létfenntartási ivó- és közegészségügyi, katasztrófa elhárítási
• Gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló termelő- és szolgáltató tevékenységgel járó
• Állattartási, haltenyésztési
• Természetvédelmi
• Gazdasági
• Egyéb (sport, üdülés, fürdés, stb.)  

Vízkészlet járulék

A vízkészletekkel való gazdálkodás sajátos eszköze a vízkészlet járulék, amit a vízhasználat vízjogi engedélyesének adó módjára kell megfizetni. A járulék mértéke függ a vízkészlet és a vízhasználat fajtájától is. Az értékesebb - általában jobb minőségű és kisebb mennyiségű - vízkészlet díja magasabb. Ezen belül kedvezőbb díjszorzót vesznek figyelembe a közcélú és mezőgazdasági vízhasználatoknál, mint az egyéb gazdasági célúnál. A járulék vízgazdálkodási szerepe, hogy víztakarékosságra ösztönözzön, és érvényt szerezzen a vízkészletek minőség és mennyiség szerint megkülönböztetésének  

Vízrajzi tevékenység

 A vizek állapotnak megismerése mérésekkel, majd a mérési eredmények feldolgozásával és értékelésével történik. Az adatokat és a különböző feldolgozásokat rendszerezni és tárolni kell. Mindezek összegzése a vízrajzi tevékenység.

A vízrajzi tevékenységet nagyrészt az állam (vízügyi igazgatóságok, környezetvédelmi felügyelőségek, ÁNTSZ, stb.) végzi, azonban a kép teljességéhez szükség van azokra a vízgazdálkodási adatokra, amelyek nem az állam által kiépített észlelő hálózatban keletkeznek, hanem a vízhasználatok során észlelhetők.  

Vízvédelem, vízbázisvédelem

A vízkészlet-gazdálkodás szerves részét képezi a vízminőség védelme is.

A vízben lévő különböző anyagok, elemek, vegyületek stb. csak egy bizonyos mennyiségi felett (határérték) jelentenek szennyezést, hiszen nagy részük természetes úton kerül bele, és az egészségre nem is káros. A védelem egyik fő eszköze tehát azon határértékek megálllapítása, amelyeknél a vízben lévő anyagok még nem rontják a víz használati értékét.

A vízbázisok két csoportját különöztetjük meg : távlati és üzemelő vízbázisok.

Vízbázison tágabb értelemben nem csak a kitermelendő vizet, hanem a vizet magába foglaló képződmény felszín alatti térrészét vagy a felszínen húzódó területét; az ebben tárolt vízkészletet; a víz kitermelésére szolgáló működő vagy tervezett berendezéseket is értjük.

A Vgtv 14 § (4) bekezdése kimondja: - "Aki a vízkészlet hasznosítására jogot szerzett, köteles a hasznosításba vont vízkészletet a  hasznosítás mértékének arányában - biztonságban tartani..."

A sérülékeny vízbázisok védelmi rendszerét a létesítményekre és a tevékenységekre érvényesített korlátozások, tiltások és a konkrét műszaki beavatkozások alkotják.. Ebben a rendszerben a legfontosabb eszköz a védőterület, mely a vízügyi hatóság kijelölő határozatával jön létre.

Az ember okozta szennyezések legtöbbször a felszín felöl veszélyeztetik a mélyben tárolódó vizet.

A felszínre kerülő szennyezés továbbterjedését, és a mélyben lévő vízkészletek minőségének megváltozását legjobban a mélység, az a szivárgási hossz, és a talaj szerkezetétől függő természetes szűrőhatás befolyásolja.

Műszaki számításokkal a föld felszínén meghatározható az a terület, ahonnan meghatározott időn belül a szennyezés , illetve a szennyezett beszivárgó víz a talajszemcsék közötti hézagokon vagy a kőzet repedésein át eljut a védendő vízbázishoz , illetve a konkrét vízkivételi helyhez, kúthoz, forráshoz.

A belső védőterület az a kút körüli terület, ahonnan 20 napon belül a kút vízébe kerülhet a szennyező anyag vagy a szennyezett víz. Ivóvízkút esetében belső védőterületnek mindig kell lennie, amit be kell keríteni, és ahova csak a kezelő személyzet léphet be.

A belső védőterületet a külső védőövezet veszi körül. A külső védőterülethez tartozó elérési idő 6 hónap. A külső védőterületen szigorú korlátok között szabályozott az építés, a közlekedés, a földhasználat, és minden a talaj védőképességét rontható egyéb tevékenység (pl. bányászat)

A védelem további fokozata a hidrogeológiai védőövezet, aminek "A", "B" és "C" zónája lehet. Az "A" jelű az 5 éves, a "B" jelű az 50 éves elérési időhöz kötődik, míg a "C" jelű annak a teljes vízgyűjtő területnek határát jelzi, ahonnan a felszínre hulló csapadék egyáltalán eljuthat a vízkivételi helyhez. A hidrogeológiai védőterületen az elérési idő növekedésével arányosan az "A" zónától a "C" felé fokozatosan enyhülnek a vízkorlátozások.  

Forrás: Önkormányzati Vízügyi Kézikönyv, a KvVM és az OVF közös kiadványa

(2009.10.20)