A tiszaroffi víztározó gátjának nyomvonalában a MNM által végzett megelőző régészeti feltárás 2006 évi eredményei
A hajdani Tisza szabályozatlanul kanyargós partján kialakult több ezer éves települések maradványai kerültek napvilágra a Vásárhelyi terv keretében épülő tározó építése során.
A tiszaroffi tározó gátjának nyomvonala csaknem 15 km-es sávján a szolnoki Damjanich János és a Magyar Nemzeti Múzeum régészei összesen 17 lelőhelyen végeznek megelőző régészeti feltárást, ahol eddig is már több száz földbe mélyített ház, verem, gödör, kemence, kút és temető került napvilágra.
A födbemélyített házak nagy része magán viselik a pusztulás nyomait és az új jövevények építő tevékenységét, aminek gazdag leletanyaga már az előzetes felmérések szerint is jelentősen hozzá járul a 2-4 században itt élt szarmata lakosság, valamint a 5. században betelepült hun törzsszövetség germán népcsoportjához tartozó gepida népesség együttélésének kutatásához.
Ez a kevert szarmata-gepida lakosság olvadt be a 6. század végén a honfoglaló avarok népességébe.
Ennek a gepida-avar együttélésnek egyik leglátványosabb bizonyítékát találtuk meg a 12(13). lelőhelyen Tiszagyenda határában, ahol egy avar szolgálatban álló nemzetségfő sírját találtuk meg a régi Tisza egyik holt ágának medrében.
A harcos mellé két élű kardját, a spatha-t és a röntgen felvételek tanúsága szerint ezüst berakásos vas csatos, szíjvéggel és veretekkel díszített övét, aranyozott bronz szegecsekkel díszített pajzsát, (1.kép) egy nagyméretű bronz ivó edényét (2.kép) és vas lándzsáját helyezték el. A harcost, a feje mellé tett Mauricius (582-602) bizánci császár arany solidus-ával indították a túlvilági életre. (3-4 kép) A sírtól öt lépésnyi távolságra megtaláltuk a harcos veretekkel díszített felszerszámozott áldozati lovát és kutyáját.
A lelőhelyen, ebből az időszakból még két harcos sírját sikerült azonosítanunk, de mindegyikét még saját korában kirabolták. Az elhunyt és lovának csontjait feldúlva, a temetkezési mellékletektől megfosztva találtuk meg.
Természetesen ebből a korszakból női temetkezéseink is vannak, amelyek között két sír maradt fenn számunkra bolygatatlan állapotban, jelezve azt, hogy milyen gazdag lehetett az a tucatnyi feldúlt sír is, amelyeket a területen feltártunk.
Az elhunyt nők vállán a korszakra jellemző geometrikus mintakinccsel borított, stilizált állatfejekkel, almadin vagy vörös gránit berakással díszített, bronzból öntött ruhakapcsoló tű pár, fibula helyezkedik el összefogva a mára már csak lenyomatokban megmaradt halotti ruha szövetét (5-6.kép). Többnyire a fej alá vagy a varkocs végéhez közel az öv tájékára, a hajfonat ápolására szolgáló két oldalas csont fésűt mellékelnek, míg az övet ezüst berakásos vas csat díszíti. Gyakori melléklet volt a vas kés és a gyűrű is. Az egyik fibulapár egyik tagján korabeli javítás nyoma látszik bizonyítva ezen ékszerek magas értékét.
Az egymásra rakódott időszakok házai között az árpád kori földbe mélyített típus is jelen van, amelyeket nagyon szép korongolt kerámiával keltezhetünk a 10-11 századra. A sírok között is megtalálhatók voltak e-házak lakói abban a két női sírban, amelyeket bolygatatlan állapotban tárhattunk fel. Mindkét esetben gazdag melléklettel eltemetett nőkről volt szó, ahol az egyiknél nagyon jó állapotban fennmaradt ezüst huzalból font karkötő (7. kép), bronzból készített plasztikus fejdíszű gomb, és vésett madáralakos gyűrű, a másiknál ezüst fóliával díszített gyöngysor és vascsat került elő.
A tiszaparti településünk több ezer éves folytonosságának egyik legszebb bizonyítékát egy árpád kori földbe mélyített ház padlója alatt találtuk meg.
A tapasztott agyagpadló egyik pontján, amelyet az egykori árpád korban élő háztulajdonos is nap-mint nap takarított, egy sima csontot pillantottunk meg a felület dokumentálása során. Megtisztítva a csont felületét, kiderült, hogy egy emberi koponyacsontról van szó, amelyet miután teljesen feltártunk egy középső bronzkori (2500 évvel korábbi) temetkezés három sírjának egyike bontakozott ki előttünk látványosan szép edénymellékletekkel és bronz hajkarikával.
Tiszagyenda határában húzódó Gói tó keleti partján húzódó gát nyomvonal régészeti feltárása a korábbi sejtéseket, ti. a Tisza part vízjárta területből kiemelkedő dombokon, magaslatokon mindenütt régi településnyomok várhatóak- beigazolódtak. Feltárásukkal napvilágra kerülő leletanyag előzetes elemzése is már számos új megfigyeléssel, eredménnyel gazdagítja nemcsak ennek a területnek, hanem a régió és az egész országrész történelmét. Árnyalja eddigi tudásunkat a szarmata-gepida, valamint a gepida-avar időszakokról.
Dr. Kocsis László
