Az árvíz elleni szervezett védekezési tevékenység két, jól elkülöníthető tevékenységcsoportra osztható.

Egy részük a védekezés műszaki feladatainak szervezésére, irányítására és ellátására irányul. Ez alatt a védekezés időszakában a védelmi létesítményeken folyó azon tevékenységek összességét kell érteni, amelyek a védelmi művek ellenőrzését, védelmi teljesítőképességük megőrzését, azaz szükség esetén a terheléssel szemben lokálisan fellépő védképességi hiányosságoknak a védekezési munkával, ideiglenes védelmi létesítmények (az árvízvédekezés tekintetében az áradó víznek a töltések meghágását megelőző nyúl- illetve jászolgátas magasítása, szivárgás, átázás, továbbá altalajtörés elleni megtámasztások, ellennyomó medencék stb.) kiépítésével való pótlását foglalja magába

Másik részük a védekezés államigazgatási feladatainak szervezésére, irányítására és ellátására irányul. Ezen tevékenységen belül is kétféle csoportosítás lehetséges: Egyfelől kiemelendők a védekezés műszaki feladatainak ellátása érdekében szükséges tevékenységek, az ezen feladatok ellátására létrehozott szervezetek személyi- és anyagi-technikai felszereltségét meghaladó munkaerő, anyag, eszköz gép és szállítóeszköz folyamatos, a védekezés igényeit kielégítő tevékenységek. Másfelől a veszélyeztetett lakosság és javak szüksége esetén történő biztonságba helyezése érdekében szükséges (mentés, kitelepítés) tevékenységek, valamint a lakosság és a védekező erők egészségügyi ellátására, a kitelepítettek szociális ellátására, a járványok megelőzésére, elhárítására, a keletezett károk felmérésére, helyreállítására vonatkozó tevékenységek.

Az árvízvédelmi biztonság fogalma térben és időben változó, ugyanakkor jelentős mértékben függ az egyén és a közösség fejlettségétől, tűrőképességétől. Ahhoz, hogy a biztonság kezelhető (számszerűsíthető, tervezhető, mérlegelhető) legyen, az első és legfontosabb szempont az árvízvédelmi biztonság politikájának megfelelő szintű megfogalmazása. A biztonság politikai deklarálása kormányzati feladat, mely politika megvalósulása intézményi, szabályozási és költségvetési lehetőségeken keresztül történik. A biztonság műszaki oldala egyrészt különböző szabványokban, műszaki irányelveken keresztül valósul meg, másrészt olyan előírásokon keresztül, melyek módszertani, illetve eljárási szabályokat rögzítenek.

Forrás: Dr. Szlávik L, Tóth S., Nagy L., és Szél S., - Árvízi kockázatok elemzésének és térképezésnek irányelvei / Vízügyi Közlemények 2002. / 4

Az árvizek megelőzésének módszerei

A megelőzés módszerei

1.  Az árvízvédelmi töltések áthelyezése, a hullámtér növelése
2.  Az árvízvédelmi töltések magasítása
3.  A hullámtér magasságának csökkentése kotrással
4.  A folyószabályozási művek lehetőség szerinti átalakítása
5.  A főmeder mélyítése, kotrása
6.  Mellékágak kotrása, rehabilitálása
7.  Épületek, egyéb létesítmények eltávolítása a hullámtérről
8.  Művelési ág megváltoztatása, optimalizálása
9.  Nyári gátak eltávolítása a hullámtérről
10. Szükségtározók kialakítása

Az árvizek szükségtározása

Az elmúlt 30 év hazai árvíz-védekezési tapasztalatai bizonyították, hogy a folyók menti töltésrendszerek fejlesztése, előírt méretre való kiépítése mellett új műszaki megoldásokat és módszereket is szükséges alkalmazni, így ? többek között ? területi árvízvédelmi rendszereket kell kiépíteni. Ennek eszközeként került sor egyes folyókon az árvízi szükségtározás módszerének kidolgozására, a síkvidéki körtöltéses megcsapoló árvízi szükségtározók kialakítására.

Az árvízi szükségtározó/szükségtározás fogalma és helye az árvízvédelemben

Az árvízi szükségtározás és az árvízi vésztározás fogalmát a szakirodalomban és a gyakorlatban egyaránt használják. Ezek a fogalmak azonban csak részben szinonimák. Mindkettő azt jelenti, hogy az árvízvédelmi töltésrendszer kiépítésére mértékadó árhullámot meghaladó árvíz levonulása, illetve a fővédvonal kritikus állapota esetén ? nagyobb károk és árvízkatasztrófa elhárítása érdekében ? a védelmi rendszer kiegészítő, illetve tartalék megoldásaként a mentesített ártér egy erre előzetesen kiválasztott részére kieresztik a vizet. A tározásra kijelölt területen egyébként mező- vagy erdőgazdálkodást folytatnak. A tározás célja az árhullám szállította vízmennyiség egy részének átmeneti visszatartása, és ezzel az árhullám tetőzési magasságának csökkentése.

A szükségtározás és a vésztározás folyamatai, hatásmechanizmusának számítási megfontolásai azonosak. A két fogalom közötti megkülönböztetés azt jelenti, hogy az árvízi szükségtározás az árvízvédelemben jelenleg is hatályos jogi kategória. A szükségtározó egy olyan műszaki létesítményekkel időszakos tározásra alkalmassá tett kiépített vagy kijelölt terület, amelyet nem sajátítottak ki, azt az esetleges árvízi elöntés céljára jogi úton jelölték ki. Ennek következtében a területen bizonyos használati korlátozások vannak érvényben. A szükségtározók esetleges igénybevétele előzetesen elkészített és jóváhagyott üzemrend szerint történik. Jelenleg 13 árvízi szükségtározót építettek, illetve jelöltek ki. Ezzel szemben az árvízi vésztározásra szóba jöhető területeket műszakilag feltárják ugyan, de jogilag nem történik meg az esetleges árvíztározásra való kijelölésük. Az elárasztásukra irányuló döntés minden esetben egyedi mérlegelés eredménye. A lokalizálás a vésztározással együtt alkalmazandó aktív és hatékony árvízi lefolyás-szabályozó tevékenység. Ha rendkívüli árvízi terhelés súlyos veszélyének elhárítására van szükség, akkor a vésztározásra szóba jöhető terület megnyitásával a területen levő értékek lokálisan kialakított védelme mellett irányított kivezetést lehet végrehajtani. E lokális védelmet az előre kiépített, vagy előre megtervezett és a védekezés során kiépített létesítmények (például körtöltések) biztosítják. A szükséges műtárgyak előzetes kiépítése lehetővé teszi az aktív lokalizáció alkalmazását.

Az árvízi szükségtározás legfontosabb módszertani és gyakorlati kérdései

Az árvízi szükségtározás szempontjából mértékadó helyzet

Az árvízi szükségetározás alkalmazására négy - egymástól lényegesen eltérő - helyzet miatt kerülhet sor, amelyek mindegyikére találunk példát az árvízvédekezés hazai gyakorlatában.

a) Az árvízvédelmi rendszer műveinek kiépítettségét, védőképességét meghaladó vízszinteknél a tetőzések csökkentésére

b) a töltésszakadás veszélyével fenyegető jeges árvizek elleni védelem eszközeként

c) az árvízvédelmi műveken a hosszantartó igénybevétel vagy műszaki hiba hatására kialakuló veszélyes töltésállapotbál eredő árvízkatasztrófa megelőzésére,

d) a már bekövetkezett árvízkatasztrófa további következményeinek mérséklésére

A hazai gyakorlatban bekövetkezett esetek részletes vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy az árvízi szükségtározóknál a méretezés szempontjából az (a) eset, a tetőzések csökkentése érdekében történő tározás tekinthető mértékadónak, amikor is a folyón levonuló árhullám tetőző vízszintje meghaladja az árvízvédelmi rendszer műveinek kiépítettségét, védőképességét, és a tározást a tetőzések csökkentése, árvízkatasztrófa elhárítása érdekében kell végrehajtani.

A másik három esetre [(b), (c), (d)] árvízi szükségtározók önálló tervezése nem indokolt, viszont egy bizonyos árvíztömeg visszatartására méretezett és kiépült szükségtározók hatékony védelmi eszközként szolgálhatnak a jeges árvizek és a veszélyes töltésállapot esetén fenyegető kritikus helyzetben, illetve a hatásuk alatt álló folyószakaszon bekövetkezett töltésszakadás további hatásának mérséklésére is. A szükségtározók helyének kiválasztásánál és kialakítási szempontjainak kidolgozásánál az igénybevétel e sajátos eseteit is figyelembe kell venni.

A tározó feltöltésének legcélszerűbb időpontja

A szükségtározó megnyitásának -optimális - időpontja az, amikor az áradó folyó vízszintje a méretezési szintet megközelíti és az előrejelzések alapján várható, hogy a tetőző vízszint ezt az értéket eléri, vagy meghaladja. Az ?optimális? időpont természetesen csak akkor értelmezhető, ha az igénybevételre rendeltetésszerűen, a folyón levonuló árhullám tetőzésének csökkentése érdekében kerül sor. Jeges árvizek, veszélyes töltésállapot miatti töltésszakadás megelőzése, vagy egy bekövetkezett töltésszakadás további kártételeinek mérséklése érdekében történő igénybevétel esetén a megnyitás általában haladéktalanul végrehajtandó.

Azt, hogy a méretezési vízszint alatt milyen vízállásnál kell a nyitást megkezdeni, a helyi körülmények döntik el. A mérlegelés szempontja lehet az áradás hevessége, vagy a víz kieresztésére, a töltés megnyitására választott műszaki megoldás eszköz és szakember igénye. A tapasztalatok szerint a megnyitás kezdete általában az az időpont, amikor a folyó vízállása 0,1-O,3 m-rel kisebb, mint a méretezési vízszint.

A szükségtározás árvízcsúcs-csökkentő hatása

A korábbi töltésszakadások és az eddigi szükségtározási töltésmegnyitások hidrológiai tapasztalatainak elemzéséből megállapítható volt: a szükségtározó hatékonysága szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír az, hogy a töltésmegnyitás ? a hatása alatt lévő folyószakaszon ? a mederben tározódott vizet hirtelen leszívja. A vízkieresztés fölötti szelvényekben a töltésmegnyitások utáni néhány órában a vízhozam hirtelen megnő. Ez a jelenség a szükségtározás hidrológiája szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír: a helyesen megválasztott nyitási időpontban viszonylag kis vízmennyiség kieresztése is biztosítja a kívánt árapasztó hatás elérését.

Az egyes vízkieresztésekre a kivezetett vízmennyiség [W] és az elért árapasztó hatás (vízszintcsökkenés) [L\h] közötti zh = f(W) összefüggések megszerkesztésével igazolható, hogy már viszonylag kis víztömeg tározásával is jelentős árvízcsúcs-csökkentő hatás érhető el. Ennek természetesen akkor van jelentősége, ha a töltésekre nehezedő árvízi terhelést a tározó közvetlen közelében akarjuk csökkenteni. Az árvíztömeg kivezetésére tehát olyan műszaki megoldást kell választani, hogy ez az árvízcsúcs-csökkentő hatás érvényesülhessen, majd a továbbiakban a megnyitás egy szerű túlfolyóként működjék.

A szükségtározás hatása a vízrendszerben

A szükségtározásnak a vízrendszer különböző szakaszain kifejtett hatása attól függ, hogy a vizsgált folyószakaszok a megnyitáshoz viszonyítva hol helyezkednek el.
A szükségtározás hatása a vízrendszerben három csoportba sorolható:

• a megnyitási hely alatt (a vízrendszer adott ágán végighaladva) ? a vízelvonás hatása érvényesül;
• a folyón a megnyitási hely fölött ? intenzív leszívó hatás jelentkezik;
• a vízrendszernek vízelvonás hatásával érintett ágához tartozó mellékfolyókon - mérsékelt esésnövelő hatás lép fel.

A szükségtározó helykiválasztásának és kialakításának hidrológiai szempontjai

Az árvízi szükségtározó elhelyezése szempontjából a mellékfolyók összefolyásának környéke igen előnyös: mindkét folyóból tölthető, a meglévő árvízvédelmi töltések határoló töltésként nagyobb mértékben felhasználhatók, a kiépítés költsége általában kisebb. Lényeges körülmény a tározó feltöltési helyének, a folyásirány szerinti felső, vagy alsó vízbeeresztési lehetőségének a vizsgálata. Itt ? főleg a folyó mentén hosszan elnyúló tározó esetében ? rendszerint azt kell mérlegelni, hogy hol várható súlyosabb helyzet: a tározó felett, vagy az alatta lévő folyószakaszon. Ennek megfelelően a leszívást vagy a vízelvonás hatásmechanizmusát helyezzük-e előtérbe. Az átfolyásos szükségtározás esete - vagyis egy felső beeresztés mellett folyamatos alsó ürítés - a tapasztalatok szerint általában elkerülendő. Kis terepesésnél a tározóteret célszerű kazettázni, vagyis kereszttöltésekkel részekre osztani.

A szükségtározó feltöltésénél a műszaki megoldás olyan legyen, hogy

• a legmegfelelőbb időpontban tegye lehetővé a szabályozott megnyitást, mert csak így biztosítható a szükséges vízmennyiség kivezetése, a kívánt árapasztó hatás elérése, valamint azt, hogy a rendelkezésre álló tározó térfogat elégséges legyen;
• kihasználhassa a hullámtérben tározódott víz leszívásával elérhető hatást, azaz az egyszerű túlfolyás helyett koncentrált kivezetést biztosítson és ezzel rövid idő alatt hirtelen árapasztás legyen elérhető. Ez az árvízvédelmi töltésekre nehezedő terhelés mielőbbi csökkentése szempontjából is lényeges követelmény;
• legyen "önszabályozó", azaz hidraulikai paraméterei és sajátosságai tegyék lehetővé, hogy egyszeri megnyitása után a töltésen kialakított nyitás vízszállító képességének növelése lehetőleg ne igényeljen újabb műszaki beavatkozást (például további zsilipnyitást, szelvénybővítést, stb.); az árhullám apadó ágán minden beavatkozás nélkül szűnjön meg a víz kieresztése; ha valamilyen okból a tervezett teljes megnyitás nem biztosítható, akkor az árapasztás ? az önszabályozó hatás fokozottabb érvényesülése révén ? megvalósítható legyen, sőt, ha egyáltalán nem nyitható meg, bizonyos árvízszint elérése után meghágással is kielégítő eredményt adjon;
• az esetleges jeges árhullámok kivezetését is biztosítsa, ha a jégtorlasz miatti visszaduzzasztás a tározó menti folyószakaszt is érinti.

Ha az adott vízrendszerben egy már bekövetkezett töltésszakadás következményeit kell mérsékelni, illetve a töltésszakadás közvetlen veszélyének elhárítása szükséges azokon a folyószakaszokon, amelyek vízjárását az adott szükségtározó lényegesen befolyásolja, ? legyen lehetőség a szükségtározó haladéktalan feltöltésére; ez a feltöltési mód (helyileg és műszaki módszerében) a lehető legjobban illeszkedjen a normál üzemrend szerinti feltöltési módhoz.

A szükségtározó feltöltésével kapcsolatos követelmények és szempontok összetettek és egymásnak részben ellentmondóak. A szóba jövő műszaki megoldások is sokrétűek: zsilip (árvízkapu), túlfolyásos surrantó, szabályozható surrantó, töltésmegnyitás földmunkagéppel vagy robbantással stb. A lehetséges módozatokat mérlegelve a szükségtározó feltöltése szempontjából az a legdöntőbb, hogy egy megadott küszöbszint alatt kifolyás ne történhessen meg. Fontos, hogy a szükségtározó igénybevétele (a töltés megnyitása) a védekezés irányítóinak döntésétől függjön, és ne igényeljen ideiglenes elzárást.

Ha a kivezetendő csúcsvízhozam a néhány 10 m3/s-ot meghaladja, akkor célszerű egyesíteni a túlfolyásos surrantó és a robbantásos töltésmegnyitás előnyeit. Ekkor egy irányított robbantás eredményeként alakul ki és lép működésbe a túlfolyásos surrantó. Ilyen műtárgy épült egyébként a Mályvádi és a Kisdelta árvízi szükségtározóknál.
Kisebb vízfolyásoknál - korlátozottan - a földmunkagéppel történő töltésmegnyitás is szóba jöhet.

A szükségtározó leürítésénél fontos szempont, hogy:

• biztosítsa az elárasztott tározótér víztelenítése érdekében szükséges mentesítési idő alatt a kieresztett víz visszavezetését a folyóba,
• árhullám ellen védő elzárási munkákat nem akadályozza (és megfordítva: az elzárási munkák se korlátozzák a víz visszavezetését),
• a tározó szükség esetén könnyen, egyszerű technikai eszközökkel elzárható legyen,
• a leürítés műszaki megoldása, kialakítása és mérete igazodjon a visszavezetést igénylő vízmennyiség időbeli csökkenéséhez (azaz legyen többlépcsős!).

A lehetséges megoldásokat mérlegelve arra a következtetésre jutottunk, hogy a szükségtározóban lévő víz visszavezetésénél olyan többlépcsős megoldás a legcélszerűbb, amelynél külön a vízvisszavezetés céljából átvágják a töltést és így vezetik vissza a víztömeg nagyobb részét; közben üzembe helyezik a vízvisszavezető műtárgyat (amennyiben ilyen kiépült); s a fenékvizeket ? ha az már gravitációsan nem lehetséges ? mobil szivattyúk telepítésével ürítik le.

Egy árvízi szükségtározó igénybevétele rendkívül összetett, hatásában, következményeiben szerteágazó védekezés-irányítási döntés eredménye. Egy ilyen döntés meghozatala - a jogszabályi előírásoknak megfelelően -  miniszteri hatáskörbe tartozik, miután az csak az egész vízrendszer, vízgyűjtő terület hidrológiai állapotának a nagyobb térség árvízvédelmi helyzetének átfogó ismeretében, a várható műszaki hatás mellett a költségek és károk mérlegelésével együtt dönthető el.

Forrás: Árvízvédekezés a gyakorlatban - Részletek DR. SZLÁVIK LAJOS előadásából

Árvízi jelenségek

A magyarországi árvízvédelmi létesítmények túlnyomó része földgát. Az épített támfalaktól eltérően, melyeken az árvízvédekezés viszonylag biztonságosabb, a földgátaknál számos problémával találkozunk. A problémák okait a földgátak létesítésében, fejlesztésében és elöregedésében találhatjuk meg. Az okok az eltérő és nem mindig megfelelő építési anyagra, hibás építés technológiára vezethetők vissza, tovább az ún. öregedésre, amikor a beépített föld ásványos és szerves ?korróziója? előrehalad, átázások, átfagyások, kiszáradások okozta duzzadásos, zsugorodásos mozgás keletkezik. A káros elváltozások tömörségcsökkenéshez is vezethetnek.

Komoly gondokat okozhatnak az állatjáratok, állatfészkek üregei is. A földgátakat gyakran szilárd burkolattal látják el, de többségükben a gyepburkolatot alkalmazzák a rézsűk védelmére. A gyepburkolatok tönkremenetele, állagromlása is gyengítheti a földgátak védelmi biztonságát.
A különböző árvízi jelenségek oka többnyire a védmű talaj állapotából következik. A védmű alatt a töltést, valamint az alatta lévő talajtömböt értjük. Legtöbbször tehát a jelenség okai között a töltés vagy altalajának, illetve a kettőnek együttes minőségét találjuk. Nagyon gyakori a kedvezőtlen állapot a töltés és az altalaj, illetve a töltésrétegek csatlakozásánál.

A földgátaknál fellépő jelenségeket részint a védőtöltés magasságát tartósan vagy időszakosan (hullámzás) meghaladó vízszintek váltják ki, részint a tartósan magas vizek által okozott nyomás, amely a töltéstestben, illetve az alatta lévő talajtömbben, más szóval az altalajban idéz elő mozgást.
A földgátaknál fellépő jelenségek tehát a vízmagasságtól és annak tartósságától függnek. Ezek a jelenségek három csoportba foglalható össze:

1. A víz és a jég elragadó erejének hatására a védőtöltés felszínének megbontása

• vízoldali elhabolásos erózió
• átbukó víz a töltéskoronát és a mentett oldali rézsűt megbontva hátrarágódásos eróziót okoz

A fenti definíciókból jól érzékelhető, hogy az eróziót a vízmozgás okozza (hullámzás, illetve átbukás), és ez a vízmozgás a töltés felszínét, rézsűjét, illetve a gátkoronát bontja meg.

2. A töltéstestbe kerülő víz mozgásának hatására kialakult jelenségek

• átázás
• csurgás
• járatos erózió
• rézsűcsúszás

A definíciókból jól érzékelhető, hogy a töltéstestbe került víz hatását nehéz nyomon követni. Igen veszélyes dolgokat okozhat, bármilyen formában is indul vízmozgás a töltéstestben, illetve azon keresztül.

3. Altalajon keresztül történő vízmozgás hatására kialakult jelenségek

• mentett oldalai felpuhulás, felpúposodás
• mentett oldalon fedőréteg felszakadás
• buzgár
• altalaj folyósodás

A földgátaknál fellépő árvízi jelenségek közül legalattomosabbak és legveszélyesebbek azok, melyek az altalajon keresztül történő vízmozgás hatására alakulnak ki. (...)

Forrás: Árvízvédekezés a gyakorlatban -Török Imre György

Csurgás

A gátba bejutott víznek a mentett oldali rézsűben, altalajban vagy töltésköröm közelében való koncentrált kilépése. Kéregcsurgásnak (vagy kontúrcsurgásnak) nevezik azt az árvízi jelenséget, amikor a töltésbővítéseknél az összeépítési réteg határa mentén alakul ki csurgás. Talpcsurgásnak nevezzük a töltésalapozás mentén kialakuló csurgásokat. A csurgások a töltések inhomogenitására vezethetők vissza, általában lépten-nyomon fellépnek az árvízvédelmi töltések mentett oldali rézsűjében, illetve a mentett oldali körömben. Veszélyes járatos erózióvá fejlődhetnek. A csurgás túlfejlődése következtében rézsűcsúszások keletkezhetnek, illetve a csurgás átmérőjének bővülése gátszakadássá fejlődhet.

Forrás: Árvízvédekezés a gyakorlatban -Török Imre György

Szivárgás

A töltés folyó felöli oldalát borító árvíz a nyomás hatására igyekszik a töltéstestbe, illetve az altaljba behatolni. Mivel abszolút vízzáró talaj nincs a víz a gát anyagának pórusait bizonyos idő alatt kisebb-nagyobb magasságig kitölti, azokban a mentett oldal felé mozog.

Veszélyessé akkor válik, amikor a gáttest teljes keresztmetszetében átnedvesedik, és a szivárgó víz a mentett oldalon megjelenik, azaz a töltés átázik. A vízzel telített töltés állékonysága kisebb, mint a száraz vagy nedves töltésé. Következménye akár gátszakadás is lehet.

Forrás: Árvízvédekezés a gyakorlatban - Galbáts Zoltán

Buzgár

Az árvízvédelmi gátak legveszélyesebb jelensége. A töltésre ható egyoldalú hidrosztatikus nyomás következtében a mentett oldalon alulról fölfelé ható áramlásból kialakult koncentrált vízfeltörés, ami a vízáteresztő réteg finomszemcséjű anyagával keveredve jelenik meg.
Buzgár keletkezhet

• fedőréteg mentes, kohézió nélküli szemcsés talajokban, ha kilépő víz elragadó ereje nagyobb, mint a talajszemcsék súlya
• vízzáró fedőréteg esetén, ha azon folytonossági hiány van: repedés, féregjárat, gyökérjárat,
• vízzáró fedőréteg esetén, ha a kötött fedőréteg súlyával nem tudja ellensúlyozni az alsó síkjára ható hidrosztatikus nyomást, és a fedőréteg felszakad.

Forrás: Árvízvédekezés a gyakorlatban - Horváth Emil

Rézsűcsúszás

Tudnivalók a rézsűcsúszásról

A jelenség helye szerint megkülönböztetünk mentett oldali és vízoldali rézsűcsúszást.

A mentett oldali rézsűcsúszás leggyakrabban hosszantartó, rendszerint a korábbi maximumot meghaladó vízállás esetén jön létre.

A vízoldali rézsűcsúszás az árvízszint gyors apadása miatt veszélyezteti a töltést és nagyon sok helyen a folyó partját is, szakadó partot hozva létre.

A mentett oldali rézsűcsúszás

A mentett oldali rézsűcsúszását több tényező okozhatja. A leggyakoribbak a következők:

• ha a korábbi mentett oldali töltésbővítés vízzáróbb lett, mint az eredeti töltés volt,
• ha az esővíz, a töltésen átszivárgó víz és a koronán átfolyó víz ? az amúgy nem megfelelően tömörített kötött talajú töltést eláztatja, s kohézióját elvesztve a rézsű lecsúszik
• ha a nem megfelelő minőségű (például szikes) altalaj-, illetve töltésanyag megfolyósodik, s a töltés állékonysága megszűnik,
• ha a töltés alatti szivárgás eláztatja a mentett oldali töltéslábat, s a megtámasztás nélkül maradt részű lecsúszik

A sárfolyás kiváltó oka a mentett oldali rézsű teljes elázása, átázása. A laza kötött talaj kohézióját vesztik, és a lecsúszott képlékeny anyag a töltés lábánál legyezőszerűen szétterül.
A védekezés lehetőségei

A rézsűcsúszás ellen védelem alapszabályai a következők

• meg kell akadályozni, vagy legalább csökkenteni és/vagy késleltetni kell víz átjutását a mentett oldalra
• a védekezés során lehetőleg folyamatosan gondoskodni kell a töltésen átszivárgó víz mentett oldali kivezetéséről
• a csúszásra hajlamos töltésrézsűt meg kell támasztani, ügyelve arra, hogy a megtámasztás valóban megtámasztás és ne terhelés legyen
• az elfolyásra hajlamos szikes anyagból készült töltésszakaszokat ki kell váltani és olyan erős támasztó vagy körtöltést kell építeni, amely a fellépő víz- és földnyomás teljes értékű felvételére alkalmas.
• ha mód van rá, ki kell vezetni a megcsúszott és a helyben maradó rész közötti töltéstestből a vizet
• a megcsúszott rézsű tetejére rakott homokzsák jelentősen rontja az állékonyságot, értelmetlen, hibás beavatkozás.

Mentett oldali rézsűcsúszás elleni védekezés a vízoldalon

Vízoldali szádfal építése: nagyobb méretű töltésnél, amikor a víz magassága a terep felett 2-3 méter, már erős és jó záró szádfalat kell kiépíteni. A leverendő szádfalak hosszát, úgy kell meghatározni, hogy azok legalább 1-1,5 m mélyen kerüljenek tömör, kemény talajba, s hogy szilárdan álljanak.
Mentett oldali rézsűcsúszás elleni védekezés a mentett oldalon

Bordás megtámasztás

A csúszásra erősen hajlamos, erősen átázott töltésen, vagy a már megcsúszott töltésnél bordás megtámasztás alkalmazásával lehet jó eredményt elérni. A megcsúszott vagy nagymértékben átázott töltés mentett oldalán ellensúlyként, először a töltésláb menti 2 méter széles sávba, majd ezt követően a rézsűre ? földes zsákokat, homokzsákokat helyezünk (esetleg több rétegben is) egymásra és egymás mellé úgy, hogy azok között megfelelő hézag maradjon. Az így képzett zsákréteg lényegében a töltésszelvény erősítését jelenti, a töltés megtámasztása mellett súlyával is nyomást ad a rézsűcsúszás ellen, ugyanakkor pedig a töltésen átáramló vizet nem folytja be a töltéstestébe, mert a víz a bordák közötti részen távozhat.

Terméskő

Ugyanezen az elven alapszik az átázott vagy csúszásra hajlamos töltések terméskővel való megtámasztása is. Ez esetben úgy végezzük a töltés megtámasztását, hogy a töltés rézsűjét meghosszabbítjuk. A terméskő komoly ellensúlyt jelent, ugyanakkor a kőrakat hézagai biztosítják azt is, hogy a töltésen átáramló víz szabad utat találjon a mentett oldal felé, tehát a szivárgó szerepét is betölti.

Szivárgók

A töltésmegcsúszás jelenségét csaknem minden esetben a töltés átázása előzi meg. Mindazok az eljárások, melyek a töltés átázását a mentett oldal felöl mérséklik, többnyire a megcsúszott töltésnél is alkalmazhatók. Gondoskodni kell arról, hogy a csúszás helyén felszínre törő vizet a töltés testéből elvezessük. Szivárgót úgy építhetünk, hogy az átázott és megcsúszott töltés mentett oldali rézsűjében - a töltés lábától megfelelő magasságban - majdnem terepszintig érő 40-50 cm széles árkot ásunk. Az így kiképzett árkot szűrőszövetbe helyezett zúzott kővel, durva szemű kaviccsal, esetleg homokos kaviccsal töltjük ki. Ugyanakkor gondoskodunk arról, hogy a szivárgót 3-4 m hosszban megcsapoljuk, vagyis hasonló jelleggel kiképzett árokban utat nyitunk a víznek a mentett oldal felé .

Vízoldali rézsű csúszás elleni védekezés

A töltés rézsű csúszása a szivárgás hatására elsősorban a mentett oldalon fordul elő, de ? leginkább hirtelen apadó árvíznél bekövetkezhet a vízfelőli rézsűk lecsúszása is. Gyors apadás esetén előfordulhat, hogy a töltésből a folyó felé visszaszivárgó vizek áramlási nyomása az átázott vízoldali rézsű állékonyságát megbontja és az kagylós töréssel leszakad. Ez a jelenség különösen hullámveréssel párosulva veszélyes. A megcsúszott töltésrézsű azonnali ideiglenes megtartása, illetve a megrongálódott rézsűfelület biztosítása a hullámtéri töltéslábnál kialakított terméskőtámasztással érhető el.

Forrás: Árvízvédekezés a gyakorlatban - Nagy László