Folyógazdálkodás

Az integrált folyógazdálkodás a folyók újszerű kezelése, mely szerint a folyó és közvetlen környezete, egyrészt élettere a folyó menti élővilágnak, másrészt készlet, mellyel a fenntartható fejlődés érdekében előrelátóan kell gazdálkodni. Az integrált folyógazdálkodás koncepció, a benne megfogalmazott alapelvek, irányelvek és célok egyesítik a biztonsági, hasznosítási, és környezetvédelmi érdekeket. Az Európai Unióhoz való csatlakozással, a "Víz Keretirányelv"előírásainak kell megfelelnünk.

A folyógazdálkodás főbb céljai:

• A folyómederben a víz, jég, hordalék zavartalan levonulásának biztosítása
• A mederállékonyság, a folyó menti létesítmények, valamint a csatlakozó folyószakaszok kanyarulati ritmusának kialakítása
• A felszíni és a felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi védelme
• A vízi utakon a hajózási igények szerinti vízmélység és szélesség biztosítása, a hajózási akadályok megszüntetése
• A természeti és az épített környezetben a folyó tájalkotó szerepének megőrzése
• A part menti és a mederben települt vizes élőhelyek érdekében a vízjárás természetes körülményeinek fenntartása, a víz- és mederviszonyok módosításánál a természeti környezet kárainak minimalizálása
• A folyók egyéb hasznosítási feltételeinek megteremtése.

Holtágak

Hazánk folyóhálózata a természetes mederváltozások következtében és a folyószabályozások révén, az idők során lényegesen megváltozott. A túlfejlett folyókanyarok vagy maguktól lefűződtek, vagy azokat mesterséges beavatkozással, a kanyar átvágásával leválasztották. Az élő folyótól így elszakadt mederrészt általában holtágnak nevezik, de szokásos a holtmeder, a morotva és egyéb kifejezések használata is. A folyó holt ágát helyenként egyszerűen tónak hívják, jogosan, hiszen lényegében állóvízről van szó, ugyanis a levált vagy leválasztott mederszakasz nem vesz részt a folyó vízszállításában, ellentétben a mellékágakkal, melyek bizonyos vízszint fölött bekapcsolódnak a vízszállításba. Ha a mellékág nyitott végei erőteljesen feltöltődnek, vagy elzárják azokat, a mellékág is holtággá alakul át.

A holtágak egy része az idők során a természetes feltöltődési folyamat következtében szinte nyomtalanul eltűnt, jelentős részük azonban ma is megvan, s egészen sajátos, európai viszonylatban is figyelmet érdemlő, kimagasló természeti-táji értéket képvisel, illetve sokféle hasznosítási lehetőséget kínál.

Forrás: Dr. Pálfai Imre:  Adatok a Magyarországi holtágakról Vízügyi Közlemények, 2002. / 2.

A hazai vízgazdálkodás gyöngyszemei a holtágak. A Duna és Tisza völgyében összesen 259, öt hektárnál nagyobb vízfelületű holtág található. Ezeket a vizeket a természetvédelem és a rekreáció, a halászat, az öntözés és a belvízbefogadásra  hasznosítják.

Tógazdálkodás

A tógazdálkodást, a tószabályozási tevékenység, a vízszintszabályozás, mederszabályozás, partszabályozás, vízi út biztosítása mellett az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapó vízminőség-védelmi beava